2015. december 26., szombat

A vikingek ünnepei

Az ünnepek ideje alatt témába illőnek gondoltam egy olyan bejegyzést írni, amely a vikingek ünnepeivel foglalkozik. Természetesen náluk nem voltak a mai értelemben vett állami ünnepek, mint nálunk mondjuk augusztus 20-a vagy március 15-e. De persze nem maradtak neves napok nélkül ők sem. A viking ünnepek elsősorban a vallásból és az évszakokból merítettek.

A vikingek más pogány népekhez hasonlóan igyekeztek elnyerni isteneik kegyeit a jó termés és a gyermekáldás reményében. Ilyen volt például a szántóföldek bejárása, a tavaszi lovas felvonulások vagy a rituális körmenetek. Ezek a szokások mélyen gyökereztek az emberekben, még a kereszténység elterjedése után is sokáig fennmaradtak. Szerencsére a képi ábrázolásokból és a sagákból rekonstruálni tudták ezeket a szokásokat. 
Rituális felvonulás
Az év nagy ünnepei közül a legfontosabb a két napforduló, a téli és a nyári volt, ugyanis ilyenkor a legrövidebb illetve a leghosszabb a nappal. Fontos ünnepnek számított még a tél-közepi Jul-ünnep is, amely fontosságát hosszúsága mutatja, mivel tizenkét napig tartották. Ez idő alatt más ünnepségeket is rendeztek, melynek célja a termékenység és az ősök tiszteletének elnyerése volt. Ez kicsit emlékeztethet minket a halottak napjára, mivel a vikingek ekkor asztalt terítettek a halottaknak vagy meghívták őket a közös étkezésekre. A Jul-ünnepben "farsangi elemeket" is felfedezhetünk, mivel a férfiak álruhát öltöttek és így mulatoztak és bolondoztak. Az álruha mellett népszerű volt a lóláb és a kecskepata viselése is. Hasonló viking ünnep még a disek ünnepe.
Viking ünnep (Blót)
A viking ünnepek fontos részét képezték a szertartás utáni nagy lakomák, mely a mértéktelen ivászatban teljesedett ki. Úgy tartották, hogy részegként kerülhetnek a legközelebb az istenekhez, úgymond isteni állapotba kerülnek. Ezért nem is meglepő, hogy a nagy hatalmú istent, Odint tartották a lakomák védnökének. Egy ünnep sem telhetett el áldozat bemutatása nélkül. Leggyakrabban birkát vagy kecskét, de előfordult, hogy a fontosabb eseményeken lovat ajánlottak fel az isteneknek. Az ún. godék (izlandi törzsfők és papok egy személyben) felfogták az állatok vérét és a jelen lévőkre hintették. Az állat halála után a húsát rituális kört alkotva fogyasztották el. Az áldozatbemutatás bepillantást enged a vikingek gondolkodásmódjába. Ez egyfajta ápolása volt az istenekkel való kapcsolatnak. A viking ember nem fogadott el semmit, ha nem tudta kimutatni a háláját. Ezért kijelenthetjük, hogy ez a kapcsolat az egyenjogúságra épült, tekintve az adok-kapok elvet.
Viking lakoma
A vikingek számára különleges jelentőséggel bírt Uppsala temploma, ahol kilencévente megülték a törzsek közös ünnepét, ahol az egyén és a közösség is áldozatot mutatott be. Minden fajból kilenc hím egyedet ajánlottak fel: kutyákat, lovakat, kecskéket, bárányokat és embereket egyaránt. Több forrás is megemlíti a vikingek emberáldozatait. Brémai Ádám, német püspök részletesen beszámol Uppsaláról, a templom épületéről és az áldozatok bemutatásáról. Az áldozatok testét a templom melletti ligetben akasztották fel. A véres eseményekről a krónikaíró, Saxo Grammaticus is beszámol, aki kitért a szigorú szabályrendszerre is, amely az ünnepet befolyásolta (pl.: hogyan mutassák be az áldozatot, stb.). A rítus híre messzire eljutott, még az arab Ibn Ruszta is feljegyezte a ruszok szokását.
Uppsala a Vikingek c. sorozatban (1. évad 8. rész)
Források: 

Rudolf Pörtner: A viking kaland. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1986.143-144., 158-160. p.

A viking világ atlasza. szerk. C. Batey, H. Clarke, R. I. Page, N. S. Price. Budapest: Helikon Kiadó: Magyar Könyvklub, 1997.113-114. p.




2015. december 9., szerda

Viking kifestő

Az interneten kutakodva botlottam bele ebbe a dokumentumba. A viking tematikájú kifestő három ember: Bérczi Szaniszló, Bérczi Katalin és Bérczi Zsófia munkája. A kötet 1996-ban jelent meg egy sorozat részeként, azóta már teljesen felkerült az internetre. Manapság a felnőttek körében is egyre divatosabbak a kifestők vagy színezők, így bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak. A rajzok mellett ismeretterjesztő szövegeket is olvashatunk. Legtöbbször egy tárgyi leletet kell színessé varázsolnunk, színezés közben pedig megtudhatjuk a lelőhelyét. A kifestőt a képre kattintva letölthetjük.


Ezen az oldalon pedig a sorozat többi részét is letölthetjük (Eurázsiai művészetek): 

2015. december 1., kedd

Fegyverzet és páncélzat a sorozatban

Ezúttal a sorozatból mutatnék be néhány képet, melyeken megfigyelhető a fegyverzet és a páncélzat.




 Ez a kép az első évadból származik, amikor Ragnar Lothbrok és társai megtámadják a lindisfarne-i kolostort. Érdekesség, hogy a 793-ban megtörtént eseményről készült írások említik meg először a vikingeket. A képen látható, hogy a pajzsok ugyanakkora méretűek, és mindegyiken ott van középen a kézvédő vasdudor. Az is kivehető, hogy színek tekintetében mekkora a változatosság. A sorozat ezen a területen igen alapos hűséggel ábrázolja a történeti valóságot. Ha rápillantunk a fegyverekre, láthatjuk, hogy mindenkinél harci balta van, ami a társadalmi helyzetüket tökéletesen tükrözi.



 A második kép szintén hűen ábrázolja a pajzsok sokszínűségét a színek és a minták tekintetében. Az egyszerű darabok mellett az élénk színek használata is igen jellemző volt.


A harmadik kép már a második évadból származik, ahol éppen egy csata előtti utolsó pillanatokat láthatjuk. Ez már kapcsolódik a harci technikákhoz is, amiről egy későbbi bejegyzésben majd szó lesz. 


Az utolsó kép szintén a második évadból. Itt a vikingek az angolok seregeivel találják szemben magukat. A szép pajzsok mellett megfigyelhetjük a lándzsákat is, ami még igen népszerű volt a harci balta mellett. Érdekesség, hogy a második évados promó posztereken Ragnar kezében balta helyett lándzsát láthatunk.

2. évados poszter

2015. november 24., kedd

Fegyverzet, páncélzat

Ezúttal nem is szaporítanám a szót, néhány leletet és reprodukciót mutatnék be ez alkalommal.



kogerd04's Viking Weapons album on Photobucket

2015. november 18., szerda

Viking páncélzat

        
Viking pajzs fémlemezkékkel
A vikingek a harci felszereléséhez a fegyverek mellett hozzátartoztak a különböző páncélzatok is. Azonban ne egy talpig vasba öltözött harcost képzeljünk el magunk elé. A vikingek fő védelmi eszköze a pajzs volt, mely a testet válltól combig védte. Leginkább fából készült, átmérője átlagosan egy méter lehetett. A külső felületet gyakran vonták be bőrrel, amelyet vaspánttal rögzítettek a pajzs széléhez. 

   
Élénk színek használata.
Elsősorban körpajzsokról beszélhetünk, melyet középen egy vasdudor egészített ki. Ennek célja a pajzsot tartó kéz védelme volt. A vikingek pajzsaikat is gyakorta díszítették fémlemezkékkel és élénk színekkel. A gokstadi hajósírban talált 64 pajzs például fekete és sárga színekben pompázott. 

   
Viking pajzs
A bayeux-i faliszőnyegen megfigyelhető alul elkeskenyedő, hegyes, ovális pajzsok azonban már a normann  lovassághoz tartoztak. Ezek alapján a XI. századig biztosan a fából készült körpajzs volt az elterjedt. A sorozatban több pajzsot is láthatunk, melyek igen hűen adják vissza az eredetieket.


         
A Gjelmundbunál talált páncéling...

Sisak és vértezet már jóval kevesebb sírból került elő, ezért kijelenthetjük, hogy ilyen páncélzat viselése csupán a magasabb rangú harcosok körében terjedt el. Használatuk, főleg a páncélingé, már csak azért sem volt gyakori, mivel a mozgást nehézkessé, lassúvá teszik, ami a gyors rajtaütéseknél inkább hátrány lett volna. Az osebergi hajósírban megtalált fali kárpit ábrázol egy teljes testet befedő, gyűrűs páncélt, amelyet fehérre festettek, ám ez ritkaságszámba menő volt.


       
... és sisak
A norvég Gjermundbunál találták meg egy rangos személy sírját, melyben páncéling és sisak mellett, jó minőségű, díszített kardot is találtak (ezüst- és rézberakású markolat). A sisak szintén igen jó állapotban maradt fent. A restaurálás után az oslói Oldsaksamling múzeumban tekinthető meg. A szarvas sisakok létjogosultságát még egyetlen régészeti lelet sem igazolta.


Források:

Rudolf Pörtner: A viking kaland. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1986.246. p.
A viking világ atlasza. szerk. C. Batey, H. Clarke, R. I. Page, N. S. Price. Budapest: Helikon Kiadó: Magyar Könyvklub, 1997. 55. p.

A képek forrása:
jarjarguy.deviantart.com

2015. november 17., kedd

Viking fegyverek


Ezúttal egy nagyobb posztsorozat megírásába kezdek, melyet a vikingek hadviselése köré szövök. Több posztot is tervezek, kitérve a fegyverekre, páncélzatra és a harcmodorra. A hadviselés előtt érdemes megismerkednünk a vikingek által használt fegyverekkel.

A szabad emberek alanyi jogon viselhettek fegyvert, emellett kötelességük is volt fegyvert ragadniuk, ha lakhelyüket veszély fenyegette. Emellett létezett egyfajta katonai kötelezettség is, mely a királyok vagy vezetők felé létezett. A lidnek nevezett egységek a király parancsnoksága alá tartoztak. Ez a szolgálat azonban nem mindig volt hatékony, mivel lassan gyűltek össze az emberek. A gyakori viking portyák általában önkéntesekből álltak, akár hazai, akár idegen vizekre hajóztak.

Viking kard
A viking harcosok legkedveltebb fegyverének a kard számított, mely státusszimbólum is volt egyben. A magasabb rangúak a legjobb minőségű fegyverekkel indultak a harcba. A legjobb
pengéket a rajnai fegyverkovácsok készítették el. Műhelyeik nyomait megtalálták Ulfberhtben, Kölnben, Solingenben és Siegenben. Kiválóságukat a fémcsíkok egybekovácsolása adta, mely miatt a penge több rétegből állt. A skandináv kovácsok nem tudtak versenyezni ezzel a minőséggel, de ezt ellensúlyozták a díszítéssel és a tartozékokkal. 
Viking kard és hüvelye

A kardmarkolatot nagy gonddal készítették el, olykor berakásokkal, ezüstözéssel, aranyozással díszítették. A pengék legtöbbjére elmondható, hogy kétélűek, középen vércsatornával ellátottak, ami hozzájárult a penge erejéhez és rugalmasságához. Bár a ránk maradt kardok erősen korrodálódtak, soknál kivehetőek a pengék díszítései. Még érdemes megemlíteni a kardhüvelyeket is, amelyeket akkora gonddal készítettek el, mint a markolatot. Ezeket bőrrel vonták be, míg belsejüket gyapjúval bélelték ki (a gyapjúzsír védte a pengét a rozsdásodástól és a fakulástól). A vikingek igazi kultuszt építettek a kardok köré. Gyakran találkozhatunk a költeményekben a hősök elnevezett kardjaival, melyekkel hőstetteiket hajtották végre.

Viking harci fejsze
A Mammenben talált harci fejsze
A kard inkább a magasabb rangúak fegyvere volt, a harci balta elterjedtebbnek számított a közemberek körében. A köztudatban is inkább ez él a vikingek fő fegyvereként. A fejszék elkészítése jóval egyszerűbb és olcsóbb is volt, ezért is válhatott elterjedtebbé, mint a kard. A legtöbb harci fejsze díszítetlen, ezért könnye összekeverhető a mindennapokban használatos baltákkal. De a régészek találtak kifejezetten díszes darabot is Jütlandon, Mammennél egy királyi sírban. A hadtörténészek két típust különböztetnek meg: a szakállas bárdot, melyek éle lefelé elnyújtott, valamint az erősen elnyújtott, ívelt vágóélű, széles pengéjű bárdot.


Viking lándzsa
A kard és a harci fejsze mellett a vikingek ügyesen bántak a szúrófegyverekkel is. A kard vagy harci fejsze mellett gyakran használtak rövid, egyélű késeket. A leghatékonyabb szúrófegyver a lándzsa volt, melynek hegye akár az ötven centiméteres hosszúságot is elérhette. A lándzsa, akárcsak a kard, megmutatta viselője rangját. A hegyet általában fafoglalatba helyezték, de előfordultak ezüst- vagy bronzberakások is. A pengét rúdhegesztéssel készítették, néha elegánsra tervezve. A harci fejsze mellett ez is igen közkedveltnek számított a harcosok körében.
A portyázók használtak még íjat és nyilat is. A nyílvesszők hegyei nagy számban fennmaradtak, melyek elsősorban vasból készültek. Egy sikeres találat át is üthette az áldozat páncélját. A fanyílvesszők az idők során elporladtak, de a speciális talajviszonyoknak köszönhetően előkerült egy tiszafából készült 192 cm hosszú íj. A Hedebynél talált lelet teljesen ép állapotban maradt fenn. A harcok mellett leginkább vadászatokon használtak íjakat.

A következő poszt a vikingek páncélzatáról fog szólni.


Források:

Else Roesdahl: A vikingek. Budapest: General Press Kiadó, 2007. 186-187.p.
Rudolf Pörtner: A viking kaland. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1986. 244-245. p.
A viking világ atlasza. szerk. C. Batey, H. Clarke, R. I. Page, N. S. Price. Budapest: Helikon Kiadó: Magyar Könyvklub, 1997. 54-55. p.

2015. október 14., szerda

Vikingek az internet előtt

Az alábbi írás a bevezetőben említett órámhoz készült. A bejegyzés témája, hogy az átlagember az internet elterjedése előtt honnan szerezhetett információt a vikingekről. Az összeállítás persze nem teljes, csupán egy ízelítő.





Könyvek, folyóiratok

A vikingekről már az internet elterjedése előtt is több helyről szerezhettünk ismereteket. Legelőször a szakirodalmat említeném meg, amely a külföldihez képest elenyésző számú, mégis a megismerhető tudás legfontosabb forrása. A ’70-es évektől kezdve több kötet is megjelent a témában változó színvonallal. Az általam leginkább ismert az 1997-ben megjelent A viking világ atlasza. Manapság nagyon nehéz beszerezni a kötetet, de megéri, mert talán a legjobb összefoglaló mű a vikingekről. Ilyen részletességgel és illusztráltsággal nem tudnék említeni más monográfiát a témában. Emellett még megemlíteném Rudolf Pörtner: A viking kaland c. könyvét (1983), valamint Johannes Bröndsted: A vikingek c. munkáját (1983). 

A 2000-es években szintén jelent meg a témában monográfia összefoglaló jelleggel. Eric Christiansen: Vikingek c. kötetét 2008-ban adták ki, a leírás alapján ígéretesnek látszik. A 2006-ban megjelent A vikingek c. könyv Else Roesdahl-tól szintén részletes, de inkább ismeretterjesztő jellegű, semmint szakmunka. A fentebb felsoroltakon kívül még egyéb munkák is jelentek meg kisebb-nagyobb részben foglalkozva a vikingekkel (pl.: Rácz István: A vikingek öröksége; Philip Dixon: Britek, frankok, vikingek; Daniel Gimeno: Kelták és vikingek). Az időszaki kiadványok tekintetében még szegényebb képet kapunk. 


Az Élet és Tudomány c. folyóiratban elvétve találhatunk kisebb cikkeket a témában, de ezek mégsem hasonlíthatóak egy a Történelmi Szemlében, vagy a Rubiconban megjelent cikkhez. Ezen kívül a 2010-es évektől kezdve a Múlt-kor online felületén olvashatunk vikingekkel kapcsolatos írásokat, főleg a legújabb felfedezésekre helyezve a hangsúlyt. A történelmi vagy történelmi-romantikus regények terén is találhatunk a témába illeszkedő köteteket (pl.: Johanna Lindsey Viking trilógiája, Heather Graham: A viking asszonya, Tim Severin: Odin gyermeke).

Filmek, sorozatok

A kultúra területén szintén felfedezhetjük a vikingeket. Az egész szarvas sisak sztereotípiát Wagner: A Nibelung gyűrűje (Der Ring des Nibelungen) c. operájának „köszönhetjük”, amihez merített a skandináv mitológiából is. Az operák mellett a filmek vizein is hódítottak a vikingek. Számos filmben feltűntek egészen a ’20-as évektől kezdve (első vikinges film: The Viking -1928). Ezután többször is találkozhattunk a szarvas sisakokkal a filmekben. Ami talán a magyar nézők számára a legismerősebb lehet, az az 1989-es Erik, a viking. A ’60-as években több vikinges film is született (pl.: The War Lord - 1965; Attack of the Normanns – 1962; The Last of the Vikings – 1962; The Long Ships – 1964). 

A 2000-es és 2010-es években még több filmes alkotás született (Valhalla Rising – 2009, Hammer of the Gods – 2013, A Viking Saga – 2008) Kiemelném a 2013-ban elindult Vikingek c. sorozatot, mely már 3 évadot is megélt a History Chanel-en (a sikerre való tekintettel készül a 4. évad is). gyanítom, hogy a sorozat kapcsán még több vikinges tartalmú alkotással találkozhatunk a közeljövőben, mivel az emberek fantáziáját még mindig foglalkoztatja a téma.


A gyermekek számára a vikingek több mesében is megjelentek. Példának említeném az Asterix és a vikingeket, valamint az Így neveld a sárkányod első és második részét. Az iskolás tananyagban igen kis szerepet kapnak a vikingek. Saját emlékeim szerint történelem órán nem volt szó róluk, bár a tankönyvben szerepeltek.


Múzeumok, hagyományőrzők

Magyar múzeumokban (sajnos) nem igen találkozhatunk a vikingekkel kapcsolatos kiállításokkal, tárlatokkal. Skandináviában ennek sokkal nagyobb hagyománya van. Oslóban található a viking hajós múzeum, ahol a legtöbb megtalált leletet őrzik. Emellett több helyen is találhatunk viking mintára felhúzott, látogatható falukat. A múzeumok mellett érdemes még megemlíteni a különböző viking hagyományőrző csoportokat is, melyek már Magyarországon is alakultak (pl.: Norde GardHősök Kapuja Hagyományőrző Baráti Kör, Asatrú Hagyományőrző Egyesület).




2015. október 5., hétfő

A viking nők

Nőként mindig is foglalkoztatott, hogy mit tartogatott a vikingek világa az ember számára, ha nőnek született. Olyan helyzetben voltak, mint a keresztény országokban, vagy egy teljesen más képet kell elképzelnünk?

Akárcsak más népek esetében, a vikingeknél is eltérő feladataik voltak a férfiaknak és a nőknek. Míg a férfiak részt vettek a közéletben (thing) és portyázni indultak, a nők otthon maradtak és a ház körüli teendőket látták el (főzés, mosás, gyermekek nevelése). A házban felállított szövőszékeken való varrás mindennapi teendőik közé tartozhatott.

A keresztény lányok mellett viking sorstársaik sem voltak sokkal jobb helyzetben. Már korán megtanulták a törvényeket, és az etikát, mely szerint életüket a későbbiekben élni fogják.Kiskoruktól fogva arra nevelték őket, hogy engedelmeskedjenek apjuknak, és majdani férjüknek. A házasságkötés során sem vették figyelembe akaratukat. Nem kaptak szerelmi vallomást, udvarlást, mivel a házasságok - ami a korra jellemző volt - leginkább politikai és gazdasági alapon köttetek. A férfiakkal ellentétben (akik már fiatalon kiélhették ösztöneiket a szolgálókon, rabszolgákon) a lányok nem érintkezhettek az ellenkező nemmel, mivel azzal szégyent hoztak volna a saját és nemzetségük fejére.

Néhány kulcscsomó
Egy valami azonban megkülönböztette a viking asszonyokat. Férjük távollétében ők vezették a gazdaságot, mely a viking portyák sűrűségét látva, igen gyakran történt meg. A lányoknak minél fiatalabb korukban tanítják meg az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Egy viking asszony méltóságát mutatta, ha övükre akasztották a kulcscsomót. Ez azt jelentette, hogy  a földművelés mellett irányították a szolgákat és megvédték földjüket a szomszédoktól, vagyis teljesen átvették férjük szerepét távollétük ideje alatt. A férfiakkal ellentétben a nőknek még idősebb korukra is számított a szava, és továbbra is vezethette a gazdaságot. Az asszonyok szerepét mutatja az a tény, hogy a vikingek ekkora utakra mentek el hosszú időre, és hátratudták hagyni otthonaikat.

A sztereotípiákkal ellentétben egy-egy portyán nem csak a férfiak vettek részt. Angliában talált sírleletek mutatják, hogy a hódítók majdnem fele nő volt, akik valószínűleg férjük után indultak letelepedni. Így megdől az a teória is, mely szerint a vikingek magányosan indultak el, vagy más népek asszonyait vették magukhoz, miután letelepedtek Skandinávián kívül.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a nemek közti viszonyok sokkal bonyolultabbak, mint a keresztény országokban. Nem állíthatjuk biztosan, hogy a férfiak a nők felett álltak volna, tekintve a nők szerepét a vallásban és férjük távollétének ideje alatt. A nők magas rangjára tökéletes példa az osebergi hajósír, mely a legszebb állapotban fennmaradt viking hajó, és mégsem egy király vagy katonai vezető sírja, hanem két nőé. Egyikük valószínű, hogy magas rangú lehetett (pl.: egy király anyja), míg a másik a nő rabszolgája lehetett.
Az oseberg-i hajósír Oslóban

Lagertha és Siggy (S02E01)
A Vikingek c. sorozatban (szerencsére) kapunk képet a nők helyzetéről is, köszönhetően a remek női karaktereknek, akik a társadalom különböző lépcsőfokain állnak. Mikor a férfiak portyára indulnak, az otthon maradt nőket láthatjuk dolgozni a ház körül. Külön kiemelném, mikor Lagertha megvédi házukat Ragnar távollétében, emellett több jelenetben is a szövőszék mellett beszélgetnek.

A sorozatból népszerűvé vált harcos szüzekre (shieldmaiden) utaló bizonyítékot, vagy forrást még nem találtak a kutatók, de persze ez nem jelenti azt, hogy a viking nők nem értetettek volna fegyverforgatáshoz. 
Erre utalhat néhány női sírlelet is, amiben fegyvereket találtak a régészek. Én személy szerint nem lennék meglepve a nők harci tudásán, tekintve, hogy sokszor a férfiak nélkül kellett boldogulniuk.


Lagertha (S02)
Porunn (S03E01)



Források:
http://mult-kor.hu/20130108_mit_er_a_viking_ha_no
A viking világ atlasza. szerk. C. Batey, H. Clarke, R. I. Page, N. S. Price. Budapest: Helikon Kiadó: Magyar Könyvklub, 1997. 62. p.
Rudolf Pörtner: A viking kaland. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1986. 116-118, 121-122, 125-126 p.

2015. szeptember 26., szombat

A viking társadalom


Viking társadalmi rétegek
Mielőtt elmerülnénk a vikingek hétköznapjaiban, fontos megismernünk a társadalmi berendezkedésüket. Ezért gondoltam, ezt a témakört mutatnám be röviden egy bejegyzés keretében.


Akárcsak más népek esetében, a vikingeknél is megkülönböztethetünk több társadalmi réteget, amelyen belül erős hierarchia érvényesült. A társadalom élén egy király vagy egy nemzetségfő (jarl) állt, aki katonai és vallási vezető is volt egyben. Erejüket az őket katonailag támogató arisztokráciából és földbirtokaik terményeiből nyerték. Vagyonukat a földjeiket megművelő bérlők természetben megfizetett adókból szerezték, mely később a városoktól beszedett adókkal bővül (pl.: vásárpénz, vámdíj). A hatalom öröklése nem ment mindig zökkenőmentesen, gyakoriak voltak a trónviszályok, melybe az arisztokrácia is bekapcsolódott.

Jarl

A király és az arisztokrácia alatt volt a szabad emberek rétege (karl), amely a legnépesebbnek bizonyult a viking korban. Ide tartoztak a kisebb földbirtokkal rendelkezők, a kereskedők, a kézművesek, a szolgák, de a király kísérete is. A legtöbbjük rendelkezett valamekkora földbirtokkal, melyen önellátó gazdálkodást folytatott. Ők alkották a viking haderő gerincét, tehát joguk volt fegyvert birtokolni és viselni. A szabad emberek megjelenhettek és felszólalhattak a népgyűlésen (thing), ahol a törvényeket hozták, és bíráskodtak.

Thrall
A társadalom legalsó rétegét a rabszolgák alkották (thrall). Róluk tudni a legkevesebbet a források hiányában. A hadjáratok, portyák során a vikingek több foglyot is ejtettek, egy részüket eladták a keleti rabszolgapiacokon, a többit pedig magukkal vitték. Leginkább a mezőgazdasági munkákat végeztették velük. Teljesen ki voltak szolgáltatva uraiknak, akik eladhatták, elcserélhették őket, büntetlenül bezárhatták, bántalmazhatták a rabszolgákat. Nem volt, tulajdonuk, és nem is örökölhettek, azonban lehetőségük volt a felszabadulásra, emellett a legtöbb helyen elismerték házasságukat is, amely kivételesnek tekinthető a korban.

Források:

A viking világ atlasza. szerk. C. Batey, H. Clarke, R. I. Page, N. S. Price. Budapest: Helikon Kiadó: Magyar Könyvklub, 1997. 41-43. p.
Rudolf Pörtner: A viking kaland. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1986. 105-107. p.








2015. szeptember 17., csütörtök

Bevezetőül...


A blog elindításának több oka is volt részemről. A történelem iránti személyes érdeklődésem tekinthető az egyik kiindulópontnak. Ezen belül is mindig a középkor volt az a korszak, ami a legnagyobb érdeklődést váltotta ki belőlem. A vikingekre elsősorban a Dániába tett utazásaim illetve (lehet közhely) de a Vikingek c. 2013-ban elindult televíziós sorozat hívta fel a figyelmet. Mind a történelemmel, mind a néppel kapcsolatban engem sosem az érdekelt, hogy kik uralkodtak, milyen háborúkat vívtak, hanem inkább az, vajon az emberek hogyan, miként élhették a mindennapjaikat az adott korban. A blogban ezért is helyezném a hangsúlyt a hétköznapokra, az életmódra.

Terveim között szerepel, hogy a vikingek mindennapi életének egy-egy szegmensét bemutassam egy un. minitanulmány segítségével, legyen az az öltözködés, a kereskedelem vagy a vallás. Úgy vélem a már említett sorozat pedig kitűnő illusztrációt tud biztosítani egy-egy bejegyzéshez, mivel a készítők a legújabb kutatási eredményeket felhasználva dolgoznak a forgatásokon, így hiteles képet adhat például egy öltözetről, vagy egy szokásról. Nem titkolt célom (ahogy a leírásban is szerepel), hogy a vikingekről alkotott általános sztereotípiát valamelyest megváltoztassam, és bemutassak egy kevesek által ismert, mégis izgalmas, színes, de ugyanakkor veszélyes kultúrát.

A blogot ezen kívül egy egyetemi óra keretein belül is felhasználom, amely tény szintén hozzájárult az elkészítéshez.