Az ünnepek ideje alatt témába illőnek gondoltam egy olyan bejegyzést írni, amely a vikingek ünnepeivel foglalkozik. Természetesen náluk nem voltak a mai értelemben vett állami ünnepek, mint nálunk mondjuk augusztus 20-a vagy március 15-e. De persze nem maradtak neves napok nélkül ők sem. A viking ünnepek elsősorban a vallásból és az évszakokból merítettek.
A vikingek más pogány népekhez hasonlóan igyekeztek elnyerni isteneik kegyeit a jó termés és a gyermekáldás reményében. Ilyen volt például a szántóföldek bejárása, a tavaszi lovas felvonulások vagy a rituális körmenetek. Ezek a szokások mélyen gyökereztek az emberekben, még a kereszténység elterjedése után is sokáig fennmaradtak. Szerencsére a képi ábrázolásokból és a sagákból rekonstruálni tudták ezeket a szokásokat.
 |
| Rituális felvonulás |
Az év nagy ünnepei közül a legfontosabb a két napforduló, a téli és a nyári volt, ugyanis ilyenkor a legrövidebb illetve a leghosszabb a nappal. Fontos ünnepnek számított még a tél-közepi Jul-ünnep is, amely fontosságát hosszúsága mutatja, mivel tizenkét napig tartották. Ez idő alatt más ünnepségeket is rendeztek, melynek célja a termékenység és az ősök tiszteletének elnyerése volt. Ez kicsit emlékeztethet minket a halottak napjára, mivel a vikingek ekkor asztalt terítettek a halottaknak vagy meghívták őket a közös étkezésekre. A Jul-ünnepben "farsangi elemeket" is felfedezhetünk, mivel a férfiak álruhát öltöttek és így mulatoztak és bolondoztak. Az álruha mellett népszerű volt a lóláb és a kecskepata viselése is. Hasonló viking ünnep még a disek ünnepe.
 |
| Viking ünnep (Blót) |
A viking ünnepek fontos részét képezték a szertartás utáni nagy lakomák, mely a mértéktelen ivászatban teljesedett ki. Úgy tartották, hogy részegként kerülhetnek a legközelebb az istenekhez, úgymond isteni állapotba kerülnek. Ezért nem is meglepő, hogy a nagy hatalmú istent, Odint tartották a lakomák védnökének. Egy ünnep sem telhetett el áldozat bemutatása nélkül. Leggyakrabban birkát vagy kecskét, de előfordult, hogy a fontosabb eseményeken lovat ajánlottak fel az isteneknek. Az ún. godék (izlandi törzsfők és papok egy személyben) felfogták az állatok vérét és a jelen lévőkre hintették. Az állat halála után a húsát rituális kört alkotva fogyasztották el. Az áldozatbemutatás bepillantást enged a vikingek gondolkodásmódjába. Ez egyfajta ápolása volt az istenekkel való kapcsolatnak. A viking ember nem fogadott el semmit, ha nem tudta kimutatni a háláját. Ezért kijelenthetjük, hogy ez a kapcsolat az egyenjogúságra épült, tekintve az adok-kapok elvet.
 |
| Viking lakoma |
A vikingek számára különleges jelentőséggel bírt Uppsala temploma, ahol kilencévente megülték a törzsek közös ünnepét, ahol az egyén és a közösség is áldozatot mutatott be. Minden fajból kilenc hím egyedet ajánlottak fel: kutyákat, lovakat, kecskéket, bárányokat és embereket egyaránt. Több forrás is megemlíti a vikingek emberáldozatait. Brémai Ádám, német püspök részletesen beszámol Uppsaláról, a templom épületéről és az áldozatok bemutatásáról. Az áldozatok testét a templom melletti ligetben akasztották fel. A véres eseményekről a krónikaíró, Saxo Grammaticus is beszámol, aki kitért a szigorú szabályrendszerre is, amely az ünnepet befolyásolta (pl.: hogyan mutassák be az áldozatot, stb.). A rítus híre messzire eljutott, még az arab Ibn Ruszta is feljegyezte a ruszok szokását.
 |
| Uppsala a Vikingek c. sorozatban (1. évad 8. rész) |
Források:
Rudolf Pörtner: A viking kaland. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1986.143-144., 158-160. p.
A viking világ atlasza. szerk. C. Batey, H. Clarke, R. I. Page, N. S. Price. Budapest: Helikon Kiadó: Magyar Könyvklub, 1997.113-114. p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése